Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talán, hihetetlen, de igaz! Halász Judit igazi lovas, versenyző, díjugratásban, és rendkívül tehetséges!!!

Kérdések-Válaszok (Halász Judittól):Kép
 

 

Milyen gyermekkora volt, van-e testvére?

Egyedül voltam, sajnos. Akkor még nem éreztem, hogy sajnos, mert unokatestvérem sok volt, és a házunkban rengeteg korombeli gyerek lakott, volt kivel játszani. Ma már érzem, hogy sajnos, mert azt hiszem örülnék, ha lenne egy-két testvérem, de nincs.

Nagyon jó gyerekkorom volt, mert a szüleim szerették egymást, biztonságban éreztem magam mellettük és főleg, mert hagytak játszani. Nem köteleztek semmire, amihez nem volt kedvem. Elküldtek például balett órára, de az nem nagyon tetszett. Viszont hagytak sportolni. Nehezen ment, mert féltettek nagyon, aztán végül belementek a legveszélyesebb sportba, mert azt nem ismerték. Városi emberek lévén nem tudták, mi az a lovaglás, én pedig nagyon jó lovas lettem! Igaz, buktam eleget, anélkül nincs lovassport, volt agyrázkódásom kétszer is, eltörtem a kulcscsontomat, de megszereztem az első osztályú minősítést díjugratásban, és bevettek az ifjúsági válogatottba!

Jó gyerekkorom volt azért is, mert nem ültek a nyakamon, hogy mikor tanulok és mennyit, hanem meghatároztak egy szintet, és azt mondták, hogy ennél rosszabb ne legyél! Az hogy én ezt hogyan érem el, az őket egyáltalán nem érdekelte, én pedig nem léptem a szint alá.

Kép Az iskola mellett sokáig sportolt versenyszerűen, s a lovaglás műfaját választotta. A versenysportban végre bebizonyíthatta, hogy képes véghezvinni azt, amit elhatározott. Országos felnőtt korosztályos bajnokságon 17 évesen harmadik lett (a lovassportban férfiak és nők együtt versenyeznek), s az ifjúsági válogatottba is bekerült.


 


Szerette volna, ha lovaglási tudását színészként is kamatoztathatja, de erre csak egyetlenegyszer került sor Szabó István Szerelmesfilmjében, aki úgy írta meg a forgatókönyvet, hogy a művésznő lovagolhasson benne.


A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol osztályfőnökétől, Pártos Gézától többek között azt is megtanulta, hogy "A siker az nem mérce!". Ugyanis könnyen előfordul, hogy valami teljesen értéktelen, holnapra el is felejtik, aznap mégis sikere van. A siker nem mérce, de minden ember életében nagyon fontos: hiánya a személyiséget is megváltoztatja. Nagyon nehéz rátalálni arra az útra, ahol saját személyiséged, ízlésed feladása nélkül sikeres lehetsz. Sok szerencse is kell hozzá. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd a budapesti Vígszínházhoz szerződött, amelynek ma is társulati tagja. Eddig közel negyven filmben és számtalan TV-játékban szerepelt. Színészi pályafutásával párhuzamosan új műfajt teremtett előadóművészként. Magyar költők verseit énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében - méghozzá gyerekeknek.

Ha emlékezetem nem csal, élete első autogramját 18 éves korában adta Mosonmagyaróváron, méghozzá lovaglásért.

 Megvan-e még kedvenc lova, Karakán, a szürke arab félvér?


A Karakán akkor volt tizenegy éves...

Mesélték azt is, hogy filmben is volt alkalma lovagolni. Igaz-e, hogy Szabó István direkt az Ön kedvéért írta úgy a Szerelmesfilm forgatókönyvét, hogy lovagolhasson benne?


Ez így igaz, mert a Szabó is abba az iskolába járt, amelyikbe én, és a férjem osztálytársaként tudta, hogy én vagyok az egyetlen magyar színész, aki bármilyen szinten megállja a helyét, mint lovas, hisz válogatott kerettag voltam, mint díjugrató, és fájdalmamra ezt a lovas tudást filmben addig sose kamatoztathattam. No erre a Szerelmesfilmet úgy írta meg, hogy az a lány, akit én játszottam, lovon disszidált a filmben.Kép

Generációk nevelkedtek lemezei hallgatása közben, népszerűsége azóta is törtetlen. Mindezt a Magyar Állam Jászai Mari-díjjal, Érdemes Művész-díjjal, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével, 2001-ben pedig a Kossuth-díjjal honorált, és emellé a gyerekek - Magyarországon elsőként - a Mosoly-Rend Lovagjának választották. Mi a titka a töretlen népszerűségének?


Igazából nem tudom, csak azt, hogy én nagyon sok mindent tanultam az én osztályfőnökömtől, Pártos Gézától a Főiskolán, és azt hiszem, hogy ő nagyon komolyan megtanított minket arra, hogy minden közönséget mindig tisztelni kell. És attól, hogy valaki gyerek, annak ugyanúgy el tudom mondani mindazt, amit a felnőtteknek, csak másképp kell fogalmazni és előadni. Tehát majdnem mindent megértenek a gyerekek, nagyon kevés kivétellel, csak nekik másképpen kell elmondani, mint egy hasonló korú vagy hasonló műveltségű embernek.

Melyik volt élete legszebb napja?


Egyetlen napot nem tudok kiragadni, de egy olyan nyarat említhetek, amilyen soha nem lesz. Azon a nyáron leérettségiztem, felvettek a főiskolára, ahova mindig is vágytam, és bekerültem az ifjúsági lovas válogatottba, és életemben először utazhattam külföldre. Ez utóbbit csak annak a generációnak a tagjai értik meg, akik be voltak zárva ebbe az országba, és nem lehetett külföldre utazni. Én akkor tizennyolc éves voltam, és először utazhattam Nyugat-Európába, ráadásul rögtön Velencébe, ami a világ hét csodája közül az egyik. Az ottani Európa bajnokságon jól szerepeltem, mint leérettségizett, akinek nem kell tovább a matematikát és a fizikát tanulnia, tehát ez volt életem legszebb nyara.

Nyilatkozott egyszer arról, mennyire szereti a krumplikását, a paprikás krumplit, az édesanyja főztjét. Nem könnyű időszakot idéznek ezek az ételek.


– Amikor én kislány voltam, az emberek kénytelenek voltak hústalan napokat tartani, mert nem volt hús. De én ezeket a krumplis ételeket nagyon szerettem. Pedig az apai nagyanyám tréfából gyakran mondogatta, ne egyél sok krumplit, mert megnő a fejed. Ő egyébként felvidéki szlovák volt, és rengeteg nagyon finom krumplis ételt készített. A szüleim Budapesten születtek, én Budán nőttem fel. A házban, ahol laktunk, rengeteg gyerek volt, főleg fiúk. Teljesen elfiúsodtam közöttük. Sok mindent megtanultam, amit nem szabad. Például verekedni. Mert visszaütnek. Gimnazistaként később lovagolni kezdtem. Addig ügyeskedtünk hatan lányok, míg végül sikerült a Budapesti Honvédhez bekerülni. Kollár Kornél, az edző, akit később nagyon megszerettem, egyáltalán nem örült nekünk., talán azt gondolta, csak baj lesz velünk. Három lány, amikor először találkoztunk a lovakkal, nagyon megijedt, két-három heti próbálkozás után abba is hagyták. Én viszont meg akartam mutatni, hogy nem félek. Aki győzte már le saját félelmét, az tudja, milyen nagy élmény ez. Aztán beleszerettem a lovakba. A ló mindent tud. Tudja, mikor van verseny, mikor edzés, tudja, hogy ki ül rá. Azt talán nem mindig tudja, hogy miért bántják. Ez nagyon fontos és szép ideje volt az életemnek. Rengeteget tanultam. Önfegyelmet, küzdeni akarást, lemondást, megismertem a győzelem örömét, meg azt, hogy mi a fontossági sorrend.